Ez a fajta viszonylag újkeletű, de egyre népszerűbb világszerte. Belgiumból ered, ahol svájci rókanyulat (ez nem törpe fajta) belga törpével keresztezve alakult ki. Egyes források szerint Jersey Woolie fajta is részt vett a kialakulásban. Az eredmény: egy rövidszőrű nyúl, sörénnyel a feje körül.
Mivel új fajta, ezáltal kissé kiforratlan még, valamint ebből adódóan országonként eltérő standardjai vannak.
Angliában a minél nagyobb és egyöntetűbb sörény a cél, Amerikában viszont a kicsinyítés is cél a szép sörény mellett. Ott egyre jobban hasonlít küllemileg a holland törpére. Nálunk is egyre elterjedtebb, viszont eléggé vegyes az állomány, akár testnagyság, akár sörényforma tekintetében.
A sörényességről tudni kell, hogy egy domináns gén okozza, amely aljszőr meghosszabbodást eredményez a nyak, a pofaalja, valamint a comb tájékán. A gén hatása nem egyöntetű, ezért előfordulhat nagyon szőrös, illetve kevésbé dús sörényű állat. De minden nyúl oroszlánfejűnek tekintendő, amelyiknek bármekkora sörénye is van (ez lehet akár csak egy-két szál a fülek között, sőt, olyan eset is előfordul, hogy kölyöknek igen nagy szőrű állat a vedléskor szinte simaszőrűvé válik). Mivel a fajta keverhető minden további nélkül a simaszőrű holland törpével, valamint születik az alomban sörénygént nem hordozó simaszőrű egyed is, így a változatok száma igen nagy.

A standard: (ez lenne a kívánatos, de hosszú még az út odáig)

Általánosságban: Erős, jól lekerekített test, kerek fej, jól kifejezett orrtájékkal. Közepes hosszúságú, jó csontozatú, egyenes végtagok, elég magas tartás, mely láttatja a mellkasi részt, és a sörényt (a nyúl nem fekhet, hanem ülő pozitúrájúnak kell lennie). A fül felálló, max. 7.62 cm (3 inch). (Láthatóan sokkal hosszabb, mint a holland törpénél, de már vannak törekvések a kisebbítésére.) Minden elfogadott színben létezik, de mivel még csak elfogadás alatt lévő fajta, így a következő színekben állítható ki (Amerikában. Nálunk ilyen megkötésről még nem hallottam, az angolok pedig elfogadják minden színben): vadas, piros szemű fehér, kék szemű fehér, fekete, thüringiai, sziámi.
A súly: kb. 1.7 kg (Amerikában ennél nagyobb nem lehet, mert az kizárást von maga után).
A sörény: jól fejlett, dús, körbeéri a fejet, de az arcorri rész és a szemek közti rész sima szőrű. A szőr 5-7.5 cm (2-3 inch) hosszú.

A szőrzet: a sörény kivételével normál hosszúságú az egész testen. A combokon, főleg fiatal állatokon, "nadrág" lehetséges, amely elnézhető, de nem kívánatos (ehhez csak annyit, hogy itt még viták folytak a standard leírásban, mivel a sörény gén a combokon lévő szőrzetre is hat, így általában egy jó sörényű egyednek a combján is nagy a szőr. Ez később, egy-két éves korban eltűnhet. Tehát vannak még érdekes dolgok, mivel a genetikát elég nehéz "megerőszakolni". Ilyen másik érdekesség, hogy kék szőrű állatnál kívánatosnak tartják a sötét szemet, pedig a kékséget okozó gén szürke szemet eredményez, nincs sötét szemű egyed ilyen genotípussal).
Hibák: hosszú szőrzet a fülön, finom fej, szegényes színezet, hosszú test, kifejezett szőr a combtájékon, hosszú szőr a tsten.
Kizáró hibák: sörény a fülön, a pofatájékon, foghibák, túlsúly, sörénytelenség.
Ide tartozik még a sörénygént duplán hordozó nyulak megemlítése. Ők túl szőrözöttek a standard szerint, így kiállításra nem vihetők, viszont tenyésztésben tartásuk indokolt, hiszen sima szőrű egyeddel párosítva 100% oroszlánfejű utódokat adnak. Ez szintén standard hiba, hiszen minden tenyésztő megtart ilyen egyedeket, viszont ha kiállításon nem bírálhatók, nem ellenőrizhető a küllem. Így talán ezen is változtatnak majd a végleges standardban. Tudni kell még, hogy ezeket a kölyköket már születéskor fel lehet ismerni. Ahogy szőrösödni kezdenek, a normálistól eltérően kopasz marad a test alsó fele, és itt csak később kezd nőni a szőr.
Az alomban születnek oroszlánfejűség gént nem hordozó egyedek is. Ezek teljesen normál szőrűek lesznek. Ha fajtatisztán akarjuk tartani az állományt, ezeket is be lehet venni a tenyész programba (mint fent volt már szó róla, a dupla oroszlánfejű génes egyedekkel párosítva "rendes" oroszlánfejűeket kapunk).
Mindezek figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy az oroszlánfejűek tenyésztése nem egyszerű (de melyik fajtáé az?), viszont a kihívások kedvelőinek való feladat. Aki belekezd, olyanná alakíthatja saját tenyészállományát, amilyenné szeretné, mivel a nagy variabilitás ezt megengedi (persze, arra azért nem árt figyelni, hogy mindez standardon belül maradjon, vagy ki kell találni egy új standardot az általunk tenyésztett fajtához :o))
Sok sikert a kísérletezéshez!

Vétek Tímea